Sok startup nagy meglepetéssel konstatálja, hogy miután elmegy egy befektetőhöz, nem egyben kapja meg a befektetési összeget, hanem – szinte mindenkinél – csak a befektetési összeg egy részét kapja meg, a többi pedig feltételekhez van kötve. Na de miért kéri ezt a kockázati tőkealap-kezelő, amikor az ő ötlete „tuti szuper”, és amúgy is milyen olcsón megkapta a százalékot, miközben ebből 1000%, hogy unikornis lesz? Amúgy is csak sok adminisztráció lesz belőle. Gergely Balázs, a Vespucci Partners kockázatitőke-alap befektetőjének, a Corvinus Egyetem oktatójának írása.
A VC-k oldaláról a befektetés kifizetésének ütemezésének egészen más vonulatai vannak, mint a felesleges adminisztráció és a gigakifizetésnek az útjába állás, amik néha triviálisak, néha nem a start-up szemszögéből. Azt viszont megjegyezném, ha egyszer már megtörtént a befektetés, akkor az esetek legnagyobb többségében végig akarja vinni a történetet a tőkealap, de azért nem minden áron. Na de mik is ezek a szempontok?
Kockázatcsökkentés és tőkementés
A befektető szempontjából az együttműködés első 6 hónapja a legkockázatosabb, itt még csak remélni tudja, hogy hatékony lesz a közös munka. Sajnos azonban előfordul, hogy alapvető problémák merülnek fel, amik miatt ellehetetlenül az együttműködés a VC és a startup között. Az esetek döntő többségében nem a technológia és/vagy a know-how hiányzik a vállalkozás részéről, hanem az alapító személyisége bukik ki, ami a kezdeti „randizási” folyamatnál nem még nem kerül felszínre. Itt sajnos vannak olyan helyzetek, amikor célszerűbb leállítani a folyósítást, mint hogy értelmetlenül elégesse a pénzt a tőkealap.
Üzleti partneri kapcsolat fenntartása
Ugyan sok startup panaszkodik arra, hogy a befektető nagyban beleszól az üzleti döntéseikbe, de a valóságban, amikor már megtörtént a teljes összeg átutalása a tőkealapnak nagyon kevés eszköz van a kezében arra, hogy a közösen meghatározott úton tartsa a startupot. Erre egy kiváló lehetőség, hogy amíg nem érik el a célhoz vezető mérföldkövet, a start-up nem kapja meg a következő befektetési kört. (Amennyiben a végső célok változnak, természetesen a befektetőnek is rugalmasnak kell lennie abban, hogy a köztes mérföldköveket megváltoztassák!)
A befektető nem akarja a kutató laboratóriumát finanszírozni
Ahogy mondani szokás: 50 év múlva bármikor megmondom a mostani lottószámokat. A startupoknál is az látszik, hogy néhányan a nagy terveikhez keresnek 2-3 évre tőkét hivatalosan, de valójában a barátaikkal fogják elkölteni ezt a pénzt a laborban. A befektetőknek pedig nem érdeke, hogy piaci validáció nélkül, a kutatás szépségéért finanszírozzanak egy start-up projektet. Mivel ezt brutálisan nehéz kiszűrni a kezdeti interakciókból, főleg korai fázisú startupoknál, ezért mérföldkövekkel biztosítja magát a VC, hogy korán ki tudjon szállni a projektekből.
Összefoglaló
Az erősen negatív hangsúly ellenére a mérföldkövek előnye, hogy a startupnak folyamatosan haladnia kell és sokkal valószínűbb, hogy eléri a közös célokat, már csak azzal, hogy folyamatosan figyel rá, hogy merre halad. Mert amit nem mérnek, azzal nem is haladnak.
Balázs Gergely, a Vespucci Partners befektetési menedzserének, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatójának írása.
