A Papa összekapcsolja a főiskolai hallgatókat olyan nyugdíjasokkal, akiknek szüksége van segítségre a közlekedésben, háztartásban, vagy technológiai továbbképzést, esetleg csak társaságot szeretnének maguknak.
Az amerikai nyugdíjasok száma hihetetlenül gyors ütemben növekszik, így a rájuk építő piac mindenképpen jó húzás. Több mint 10 000 ember tölti be a 65. életévét naponta az Egyesült Államokban. Az elöregedő népesség egyik legnagyobb problémája az elszigeteltség és a magány. Sokan úgy vélik, hogy a magány a nemzeti egészségügyi válság alapja. Érdekes egyébként, hogy a magány nem csak idősek állapotát jellemzi. A Cigna közelmúltbeli felmérése kimutatta, hogy a Z generáció (18-22 éves felnőttek) lehet a leginkább depresszív generáció. Továbbá a magány és a társadalmi elszigeteltség közvetlenül vezethet az életminőség csökkenéséhez és a halandóság növekedéséhez.
Ezekre a tényekre épít Andrew Parker, a Papa nevű társaságot alapítója. Célja, hogy két magányosnak ítélt csoportot összefogja és segítsen megoldani a fennálló problémát. Inspiráció saját Nagyapja volt, akit Pápának hívtak, és segítségre volt szüksége, azonban nem volt a környezetében egyetlen családtagja sem. Így Andrew elhatározta, hogy felvalkalmaz egy főiskolai hallgatót, hogy támogassa a nagyapját és segítsen neki néhányszor egy héten.
Az együttműködés sikeres lett, és így született meg a Papa alkalmazás.
Ma a leginkább keresett szolgáltatása az utazás – ami nem csak egy közös Uberezést jelent, hanem segítséget a bevásárlásban, vagy kíséretet az orvosi rendelőben, hogy ne egyedül kelljen várakozni. Szintén népszerű a technológiai segítségnyújtás. A hallgatók örömmel elmagyarázzák a néniknek és bácsiknak, mi az a Netflix, de nagy segítség az is, ha megtanítják őket Skype-olni a távol élő unokáikkal. Az óradíj 15 dollárnál kezdődik, de Parker hangsúlyozza, hogy a diákok ne a zsebpénz kiegészítésért csinálják, hanem mert remek szociális lehetőség, és sok örömet okoz mind a két félnek.
Forrás: Techcrunch, Forbes, joinpapa.com
