A Michigani Egyetem kutatói által vezetett tanulmány azt mutatja be, hogy egy elektromos önjáró taxiflottával mennyi károsanyag kibocsátástól kíméljük mega városokat a hagyományos, sofőr által vezetett taxikhoz képest. A kísérletben kitérnek a parkolási terhek csökkentésére is.
A Transportation Research Part D: Transport and Environment című folyóiratban bemutatott tanulmányukban az amerikai egyetem és a Ford Motor autógyártó cég kutató- és innovációs központjának kutatói kimutatták, hogy elektromos önjáró taxiflotta bevezetése 60 százalékkal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását a jelenleg magántulajdonban lévő, ember vezette gépkocsikkal szemben. A taxiflotta önjáró természetéből adódóan azonban akár 87 százalékos is lehet a csökkenés.
Önjáró gépkocsiflottával olyan előnyre teszünk szert az üvegházhatású gázokkibocsátását illetően, amely egy hagyományos taxiflottával nem létezik. Az önjáró flotta olyan képességei, mint a gépkocsik egyenletesebb gyorsulása, a gépkocsik közötti kommunikáció és az infrastruktúra fokozzák ezt az előnyt – idézte Gregory Keoleiant, a tanulmány egyik szerzőjét a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál. Ráadásul egy önjáró taxiflotta további fenntartható javulásokat is hozhat olyan közvetlen hatásain keresztül, mint a flotta nagysága, a parkolási és az akkumulátortöltő infrastruktúra.
„Ha nagyobb a gépkocsik kihasználtsága, többen utaznak általa, a flotta nagyságát csökkenteni lehet, csakúgy, mint a parkolási terheket és a flottát rendszeresen meg lehet újítani újabb hatékony technológiákat alkalmazva”
– tette hozzá Jim Gawron, a tanulmány társszerzője.
A kutatók egy szimulált elektromos önjáró gépkocsiflotta használatát vizsgálták a texasi Austinban, amely kiszolgálná a jelenlegi utazási kereslet 10 százalékát 2020 és 2050 között. Azzal számoltak, hogy a flottát használó utasoknak 10 percet kellene várakozniuk egy autóra. Tanulmányuk számításaihoz kilenc különféle forgatókönyvet vetettek össze.
